Nincs üzlet
Kalandozás az egészségügy és a párkapcsolatok határvidékein, csupa nagyon kedves, épelméjű ember társaságában. Vaskos boríték ide, egyenjogúság oda, azért senki nem szereti lekötelezve érezni magát.
A könyvről
Ezt a könyvet tizenhárman írtuk: a szöveget én, a történeteket pedig az álmaim. Ki kellett válogatnom közülük azokat, amik legalább nagyjából értelmezhetőek.
Hát nem volt könnyű dolgom.
Az álmok ugyanis különös lények. Senki sem tudja, hol születnek, senki sem tudja, mit jelentenek pontosan, de minden éjjel itt vannak velünk, és súgnak valamit. Az álomtündér az ágyunk szélén ül, és minden nap mond nekünk egy mesét. Aztán néha figyelünk, néha nem.
Én mindig figyelek.
Megjegyzem, amiket súg, és ha megértem benne a tanulságot, akkor elhozom ide, Neked, hogy együtt megnézzük újra. Mert az álmok valójában sosem értelmetlenek – rejtett kis kincseket talál bennük a szív meg a lélek, és néha köré kell írni a történetet, hogy az ész is tudjon bennük közlekedni. Néha hátra kell lépni egy lépést, hogy jobban lássunk, vagy bele kell bújni az egyik szereplő fejébe, hogy onnan nézzünk szerteszét. De a legfurcsább álmok is meghálálják ezt a szerető gondoskodást, és adnak cserébe valamit, ami örökké ott marad.
Akik már olvasták
Figyelem! A képek nem illusztrációk, a személyek valósak, és tényleg ilyen szépek, bárnennyire irracionálisnak tűnik, igen, ők ilyenek, teljesen véletlen egybeesés, hogy éppen őket kértem meg, semmi köze semminek semmihez, lehetett volna tizennégy csúnya dokkmunkás is, de most pont így alakult. Igen, én egy szerencsés ember vagyok. Köszönöm. Hát igen. Nem, nem minden író. Igen, én pont kifogtam. Nem, nem szégyellem magam. Köszönöm. Igen, egész jó érzés.
„Én csaltam, mert én már korábban olvastam egyiket-másikat. De most, hogy végre kikerültek az Író Úr fiókjából, alig várom, hogy ti is belemerüljetek ebbe a különlegesen színes világba. Figyelem! Várható mellékhatások: eltöprengés, mosolyogás, és esetenként a na csak még egy novella-szindróma. Jó szórakozást kívánok!”
„Szeretném, ha Kronberg többet aludna. Egyrészt addig sem gyárt borzasztó szóvicceket, másrészt olyankor álmodik – és akkor születnek ezek az elképesztő történetek, amit később magával ragadó és fordulatos novellákká varázsol. (Ne aggódj: ebbe a könyvbe csak a novellákat tette bele) Az író rendkívül hiú állatfaj, és most egy olyan maximalista példányhoz van szerencséd, aki évek óta tökéletesíti ezt a könyvet, hogy te a legjobbat kapd!”
„Könnyedén megírt, súlytalannak tűnő rejtett mélységek, a hétköznapi szürrealitás legváratlanabb képkockáinak tornádója behunyt szemem belső filmvásznán. Amikor egy ilyenből felébredve azt érzed: bár le tudnád írni mindezt. Valakinek sikerült.”
Értelmetlenek-e az álmok?… Ha olyan szerencsés vagy, hogy személyesen ismerheted a szerzőt, akkor ez nyilvánvalóvá teszi, hogy ha léteznek is értelmetlen álmok, ez a 12 biztosan nem az. Amennyiben csak úgy véletlenül a kezedbe akad ez a könyv, garantálom, hogy kedvet kapsz az álmodáshoz, ezáltal a vélt vagy valós alvás zavaraid nem csupán enyhülhetnek, de még egy előfizetés nélküli alternatív filmuniverzummá is alakíthatják az elmédet….
Az író nemcsak a tollal, de az idegeinkkel is mesterien játszik, az első pillanattól kezdve. Az írásai által nemcsak térben vagy időben tudunk utazni, hanem lelkünk eldugott részeibe is betekintést nyerhetünk. Az álom és a valóság között lebegtet, ellök és visszahúz, míg végül mi is elhisszük, hogy csak az a valóság létezik, amit ő papírra vetett.
Olvass bele a könyvbe!
Pihenő
– D.! Gyere ki! Azt hiszem, leállt a hűtő!
Ha bárhol máshol hangzik el ez a mondat, valószínűleg rántok egyet a vállamon, és azt válaszolom rá, hogy jó, majd kimegyek és megnézem. Biztos kihúzta véletlen a takarítónéni, vagy lecsapta valami a kismegszakítót. Mi baja lehet egy frigónak, de komolyan? Legrosszabb esetben a kompresszor fárad el: akkor sincs semmi, szerelő kijön házhoz, kicseréli, 15 rugó, elpakol, hazamegy, mindenki boldog.
De itt és most, az Epsylon Ballard négy per tizenhetes reaktorblokkjában, hetven méterrel a földfelszín alatt, azonnal végigfutott rajtam a jeges veríték.
Egy pillanatra azt hittem, vagy inkább nagyon szerettem volna hinni, hogy tréfálkoznak velem az én vidám kollégáim. De aztán a hang újból megreccsent a kommunikátorban, és akkor már tudtam, hogy amit hallok, az a kérlelhetetlen valóság. A műszerekre pillantottam – a headup és nagyképernyős pult szépen egybehangzóan mutatták, hogy nincs tévedés.
– Ó, az isten verje meg. Ha még csak a hűtő!… – igyekeztem normális hangon szólni a rádióba, de a fentiek alighanem érezték, hogy halálfélelmem van, a hang nem mert visszakérdezni. Kiszáradt szájjal folytattam, miközben gyakorlott mozdulatokkal elindítottam a tűzvédelmi rendszert.
– Az egész rohadt hőkontroller elszállt. A1, A2, szinkron, meg a generátor is, ahogy kell, ilyet élőben még nem is láttam. Egy öt-hat perc kelleni fog, ha van még annyink.
Nincs üzlet
Emlékezet
Forrás
Felhőlovas
Túloldal
Olvass bele a könyvbe!
– D.! Gyere ki! Azt hiszem, leállt a hűtő!
Ha bárhol máshol hangzik el ez a mondat, valószínűleg rántok egyet a vállamon, és azt válaszolom rá, hogy jó, majd kimegyek és megnézem. Biztos kihúzta véletlen a takarítónéni, vagy lecsapta valami a kismegszakítót. Mi baja lehet egy frigónak, de komolyan? Legrosszabb esetben a kompresszor fárad el: akkor sincs semmi, szerelő kijön házhoz, kicseréli, 15 rugó, elpakol, hazamegy, mindenki boldog.
De itt és most, az Epsylon Ballard négy per tizenhetes reaktorblokkjában, hetven méterrel a földfelszín alatt, azonnal végigfutott rajtam a jeges veríték.
Egy pillanatra azt hittem, vagy inkább nagyon szerettem volna hinni, hogy tréfálkoznak velem az én vidám kollégáim. De aztán a hang újból megreccsent a kommunikátorban, és akkor már tudtam, hogy amit hallok, az a kérlelhetetlen valóság. A műszerekre pillantottam – a headup és nagyképernyős pult szépen egybehangzóan mutatták, hogy nincs tévedés.
– Ó, az isten verje meg. Ha még csak a hűtő!… – igyekeztem normális hangon szólni a rádióba, de a fentiek alighanem érezték, hogy halálfélelmem van, a hang nem mert visszakérdezni. Kiszáradt szájjal folytattam, miközben gyakorlott mozdulatokkal elindítottam a tűzvédelmi rendszert.
– Az egész rohadt hőkontroller elszállt. A1, A2, szinkron, meg a generátor is, ahogy kell, ilyet élőben még nem is láttam. Egy öt-hat perc kelleni fog, ha van még annyink.
Tisztán hallottam a doktornő légzését a hátam, vagyis inkább a fejem mögött.
Vártunk.
Az orvosnak már itt kellett volna lennie.
– Ez abszolút rutinműtét, ugye? – kérdeztem, csak hogy mondjak valamit.
– Mire gondol?
– Hát hogy csak fúrnak egy kis lyukat a fejemen, és ott egy ilyen …
– Nem fúrunk semmilyen lyukat. – a doktornő hangjában érezhető volt a meglepődés. Bejött a látótérbe, a tekintetünk találkozott, nyugtalan zöld szemek néztek vissza rám. – Honnan vette ezt, hogy megnyitjuk a koponyát?
– Hát hogyan fognak megműteni?
– Szó sincs róla, hogy megműtenénk. – gyanakodva összeráncolta a szemöldökét. – Maga tudja egyáltalán, hogy milyen beavatkozásra érkezett?
– Tökéletesen kiszámoltam mindent – mondta Elmélet. Szemüveges volt, vékony termetű, farmernadrágban és feltűrt ujjú ingben éppen egy táblára írogatott valamit. Hallotta, ahogy Gyakorlat becsukja maga mögött az ajtót, de nem fordult oda. – Négy perc múlva valamelyikünk meg fog halni.
– A számításaid nagyon szépek, csak teljesen céltalanok – közölte Gyakorlat, és olajos overalljába törölte még olajosabb kezét. – Most jövök lentről, láttam, hogy az egész világot egy random óramű irányítja. Úgyhogy sosem tudhatjuk előre, mi fog történni, így például azt sem, hogy mikor halunk meg.
Elmélet vállat vont.
Emlékezni nem nagy kunszt.
Valamilyen szinten mindenki képes rá. A macska emlékszik, hogy nem ülünk rá a kályhára, mert fáj; a pincér vissza tudja mondani a hatfős asztal rendelését a konyhának; a kalauz fejből tudja az állomásokat, felismeri az új felszállókat, és élénken emlékszik, hány sört ihat meg a műszak végén, hogy még pont ne verje meg az asszony.
Egyetlen szakma van, ahol ez nem elég – ahol előrefelé is tudni kell emlékezni.
Ezért kutyanehéz a sci-fi írók élete.
Én ezt már 2057-ben is pontosan tudtam, amikor először bediktáltam a kis szürke Sony Trilog felvevőmnek, hogy hová szaladt a világ az utóbbi évek alatt.
Végre felnézett megint a nő a papírról, és mosolyogva azt kérdezte:
– Ha jól látom, minden eddigi munkahelyén szoftverfejlesztőként dolgozott.
– Így igaz – bólintottam.
– Akkor azt hiszem, nem kell bemutatnom a cégünket. Most, ha nincs ellenére, mindenekelőtt feltennék néhány rövid, rutinfelmérő jellegű kérdést. Kollégám – intett Jürgen felé – a moduláris fejlesztési osztály vezetője, ő fog segíteni nekem a szakmai részletek kiértékelésében. Kezdhetjük?
– Hallgatom! – válaszoltam a mindenre felkészültek teljes nyugalmával. A nő letette a papírt, és egyenesen a szemembe nézve azt kérdezte:
– Hány programot tud?
Nos, eddig tartott a magabiztosságom. Az agyam mintha falba ütközött volna, megtorpant, és kérdően nézett rám, hogy jól hallottunk-e. Nem tudtam értelmet adni a kérdésnek. Hány programot … „tudok”?
– Úgy érti… – próbáltam kivágni magamat – Úgy érti, hogy hány szoftvert ismerek kellő alapossággal? Részletesen, készségszinten?
– Nem. – felelte végtelen higgadtsággal – Úgy értem, ahogy kérdeztem. Hány, programot, tud.
Közben már tündérekről, koboldokról, villőkről meg más effélékről is hallottunk. Merthogy én bezzeg figyeltem! A tücsök észre is vette, egy idő után, hogy mosolygok magamban, és kicsit már felém fordulva, mindkettőnknek mesélt. Anyuka bocsánatkérő pillantására egyáltalán nem voltam hajlandó reagálni – emlékszem, annó az én anyám is mindig mentegetőzött a többi felnőttnek, amiért fárasztom őket, pedig dehogy fárasztottam, szerintem remekül szórakoztak. Én is remekül szórakoztam.
– A bácsi felhőlovas? – szegezte nekem a kérdést a kislány.
Ez váratlanul ért. Stratégiai fontosságú volt, hogy ne nevessem el magam. Inkább úgy tettem, mint aki egy pillanatra elbambul; gondolkoztam, hogy mit is kellene erre mondani. Minek örülnél, te copfos kis tündérke? Minek örültem volna én kiskoromban? A nyers igazságnak biztosan nem – de emlékszem, amikor mindent rám hagytak a felnőttek, az még rosszabb volt. Amikor mindenre csak bólogattak. Ó, hát tudtam én, hogy kinevetnek igazából! A gyerekek iszonyú pontosan megérzik a hazugságot, csak nem merik vele sarokba szorítani a felnőttet, mert félnek, hogy akkor mérges lesz.
Két óriási barna szem várta a választ.
Valamit mondanom kell.
Elkezdtem összeállítani magamnak egy kis dokumentumot, hogy melyik esetben mit kell tennem. A növényes résszel nem tudtam mit kezdeni: ha pitypang leszek, akkor szorri, a kísérlet sikertelen. De hát erre a dologra már nagyon sok sikertelen kísérlet volt, ezer és ezer pitypang hajladozik a szélben odakint különösebb józan belátás meg előéleti tanulságok nélkül, úgyhogy ezen nincs mit szégyellni. Az állat legalább ennyire esélytelen: persze, lehet hogy valami értelmes állatot osztana rám a sors, lehet, hogy pont egy nagyon értelmes né-metjuhász lennék, ez esetben elő lehetne készíteni egy tál kutyakaját valahová, meg egy rajzot, ami arról szól, hogy saját magamat sétáltatom… Ha minden tökéletesen sikerül, akkor talán, talán felfedezném, hogy én meg az előző testem valamilyen módon összefüggünk. De ha nem lesz ilyen szerencsém…? Ha katicabogár leszek Tadzsikisztánban, vagy tenyészcsirke a Kentucky-telepen, vagy homokféreg az Arrakison? Még csak nem is tudnám előre, a szomszédok meg nem tudnák hová tenni, hogy öngyilkosság közben minek hagytam magam mellett egy egész tál kutyakaját.
Nem, ez bizony zsákutca.
NEKED SZÜKSÉGED VAN ERRE A KÖNYVRE!
- Ha szereted a könnyen fogyasztható, rövid sztorikat
- Ha nem bánod, hogy egyik-másik olykor elgondolkodtat
- Ha billeg a gardróbszekrény, és pontosan 11.3 milliméter hiányzik alá
- Ha nem tudsz ciripelni
- Ha érdekel, hogy kell valakit szakszerűen kidobni egy ablakon
- Ha még sosem kellett molylepkévé változnod, de kipróbálnád
- Ha fogadtál valakivel 3334 forintban, hogy nem veszel egy ilyen könyvet
- Ha a kenyérpirítód rendszeresen elénekli a Love me tender című dalt
- Ha a feleséged neve Estrella (ez esetben elég fontos lenne)
- Ha feldobtál egy pénzt, és nem vitte el egy sirály
- Ha tudod, milyen színben virágzik a tök
- Ha kedd van
SEMMIKÉPPEN NE VEDD MEG EZT A KÖNYVET!
- Ha még nem minden betűt tanultatok
- Ha megfogadtad, hogy ezentúl kizárólag rossz könyveket vásárolsz, amikben nincs esküvő, reinkarnáció, elméleti fizika és különböző mesebeli lények
- Ha felháborítanak a technológiai pontatlanságok a váltófúziós erőművek hőkontrollerével és/vagy biztonsági alrendszereivel kapcsolatban
- Ha nem tűröd, hogy egy sor elején tabulátorok legyenek
- Ha egyest kaptál átváltozástanból
- Ha nem szereted a God On The Beach koktélt
- Ha eddig semmi bajod nem volt az orvosi rendelőkkel
- Ha még soha nem láttál csipkebokor rózsát
Kérlek, háborodj fel azon, hogy a szerző bele akar szólni a vásárlási preferenciáidba, és most már dacból csakazértis vegyél egy könyvet! Nem is! KETTŐT! Kettőt vegyél. Mutasd meg neki!!
A könyvről számokban
2004
a könyvben a legkorábbi novella éve
49
éve vagyok ezen az átkozott a bolygón
8
antológiában találsz tőlem írásokat
21
olvasó segített a végleges verziót elérni
190 836
karaktert ütöttem le a kedvedért
A könyvről címekben
A szerzőről
Csodállak, amiért elolvasod ezt a részt. Én tudod mit szoktam csinálni? Ránézek, látom, hogy „a szerző saját magáról”, és a szemem anélkül skippeli a bekezdést, hogy mélyebben beleásna. Érted, mer A SZERZŐ? SAJÁT MAGÁRÓL? Hát ki ez a nárcisztikus pszichopata, hogy ezzel tölt meg egy weboldalt, hogy ő magáról mit gondol? Ez hülye? Meg nemaz, hát akármit mondhat. „Tudok repülni, tudok sündisznóvá változni, négy éves korom óta puszta kézzel kettétöröm a mamutfenyőt, továbbá pék vagyok”. Közben lehet hogy egy kenyeret nem tud megsütni, körfűrészt használ a spagettihez, egy árva tüske nincs rajta, és gyalog jár. Persze, biztos író! Biztos jó a könyve! Hagyjuk már.
És most visszamentél megnézni, hogy tényleg szerepelt-e benne az a szó, hogy „vödör”. Ezért mondom, hogy tényleg, senki nem olvassa el a bemutatkozót.
Egyébként 1975-ben születtem.
Ugye, mennyivel jobb most, hogy már tudod!
Szeretném ezt a könyvet
Rendelhető
A Líra könyvesboltjaiban 3333 Ft helyett 2966 Ft-ért lehet rendelni. A kapitalizmus vasmarka lealkudta neked, ravasz mosollyal, mert ők már tudják, hogy azt utána ki is kell szállítani – de persze, persze, átveheted náluk is, meg mindenhol. Hát annyi, hogy akkor majd így külön találkoznunk kell, és úgy írom alá neked.
De ne aggódj! Lesz könyvbemutató is, csak még nem tudjuk az időpontját. AMINT TUDJUK, kint lesz az oldalon! Meg a Facebookon, Instán, Tiktokon, IWIWen, Onlyfansen, Rosszlányokon, mindenhol kint lesz. Csak figyeld!
Lent vannak ilyen kis ikonok.
Facebook oldal
Kiadó
